Azt hiszem február 3-án láttam meg őt először. Egy honlapon láttam egy fotót róla. Mosolygott és mégsem... Játékosnak tűnt. Megtetszettek a színei is: barna és fekete a domináns színek.

Aztán elkalandoztam más weblapokra is, ahol más szépségeket is megcsodálhattam. De valahogy vissza húzott hozzá a szívem. Annyira kis drága volt: rögtön belpota magát a szívembe. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy örökbe fogadok egy kutyát. Hiszen mióta tudatos vagyok, volt qtyunk. Szüleimmel kertes házban éltünk, mindketten nagy állatbarátok voltak, így szinte egyértelmű volt, hogy kutyának mindig kell a háznál lennie. ÁLtalában befogadott kutyuink voltak. Ők találtak meg bennünket. Mi pedig meghajoltunk óhajuk előtt. Jópár éve már, hogy elköltöztem a szülői házból, és az őrült, rohanó életmód mellett nem is nagyon gondoltam jóideig arra, hogy saját kis állatom legyen. Ha szüleimhez mentem, mindig ott voltak a kutyák, macskák, játszottam velük, aztán rohantam tovább. Úgy egy fél évvel ezelőtt kezdtem el morfondírozni azon, hogy lehetne nekem is kutyám. Lakásban lakok, így kizárólag kis testű állatra gondolhattam. Viszont nagyon fontos, hogy kutya formájú legyen. Se nem virsli, se nem baba, hanem kutya. Aztán úgy másfél hónapja "véletlenül" rákeveredtem egy menhely honlapjára, ahol meglepődve és örömmel vettem tudomásul, hogy az rökbe fogadható ktyákról fotó is található. Sőt, jópár helyen még külön-klön fórum is dukált az állatkákhoz. A pártfogók, azok a lelkes emberek írtak oda, akik napról napra kijártak a menhelyekre, hogy sétáltassák a kutyusokat, játszanak velük, foglalkozzanak velük - ezáltal is enyhítve szegény kis állatok ketrecekben eltöltött idejük és kitaszítottságuk miatti nyomorúságán. Ezúton is óriási főhajtás előttük. Valóban szívmelengető amit ők csinálnak.

Nos tehát: nézegettem a honlapokat, így keveredtem az Illatos úti "sintértelep" honlapjára is. Lisa - aki Charlie néven futott hmmm - rögtön felkeltette a figyelmemet. Nagyon kevés információ volt róla. Illatos út révén se fórum, sem kiegészítő adatok (ismeri-e a pórázt, békés, vagy vadóc-e, kijön e a többi kutyával), mindösszesen ennyi:

Nos, mindezek ellenére - érdeklődtem ugyan egy másik kuytus iránt is, ám őt nagyon örökbe akarta fogadni az egyik pártolója (azóta úgy látom a fúrumán, hogy sikerült is - jó élete lesz Selyemnek Vikinél), szóval végülis Lisa mellett döntöttem. Nagyon izgatott voltam. EL is határoztam, hogy másnap elmegyek érte.

Azt hiszem több napos depresszióba süllyedtem volna, ha elviszik előlem...

Nos, délután 1 körül értünk oda nővéremmel a telepre. Ott volt még. :) Első látásra szerelem volt. :)) Majd kimászott a keneljéből (bár valszeg mindenkinek ugyanígy örült volna). Mondtam neki, szia Lisa, én szeretnék lenni az új gazdid. Eljössz hozzám? És nyüszített, ugrált - azaz közölte, hogy igen. :DD

Nos, némi formaságok elintézése után - egyebek mellett kaptam egy számlát 1100 ft-ról, amelyen mennyiség egysége mellett szerepelt, hogy "db" mennyisége "1". Összesen 1100... Kicsit morbid vót  ez a számla dolog, dehát a hivatalos út az adminisztráció no meg a könyvelés...

Nos, tehát Lisa hazatért velem. Ez 2008. február 4-én volt.