Ejj de rég jelentkeztem be. Fél éve. Durva...
Elnézést kérek minden törzsolvasómtól. Ígérem a következő időkben gyakrabban olvashattok új bejegyzéseket és remélem a hozzászólások száma is növekedni fog.
Annyi minden törpént az elmúlt fél évben - lehet egy kicsit hektikus lesz a következő néhány bejegyzés, de ígérem - ha nem is időrendben - az előző 6 hónap legfontosabb történéseiről be fogok számolni.
Elsőként a legutóbbiakról:
Történt kb 1 hete, hogy Mona Lisa a napköziben (szüleim kertjében) töltötte néhány órát. Elég sokszor előfordul ez. Egyrészt mert jót tesz neki ha szaladgálhat egy nagy területen, másrészt pedig mert nagy cimbik lettek az ott lakó két qtyával: Tigivel és Marcipánnal.
Olyannyira, hogy Marcipán, amikor nyitva maradt a kerti kapu, úgy gondolta, megsétáltatja Lisát.
Apám későn vette észre, hogy a két qtty nagy egyetértésben nekiiramodott, akkor pedig már nem volt olyan füttyszó vagy hívójel, ami visszatarthatta volna őket. Kutyák el, fater kocsiba, utánuk. Persze nem találta őket.
Fél óra elteltével hazajöttek maguktól (naná, hogy nem olyan hülyék, hogy a két lábon járó kajaadókhoz ne menjenek vissza). Semmi bajuk nem volt, csak Lisácska szedett össze valamit. A nyaka hátul nagyon sáros volt. Legalábbis ezt hitték apámék először...
Aztán amikor közelebb ért, már a szagból érezni lehetett, hogy az bezony nem sár...
No, először wc-papírral próbálta az öreg eltávolítani a cuccot, de fél tekercs elfogyasztása után rájött, nem ez lesz a megfelelő módszer. Aztán jött a langyos víz, azt követően a meleg víz samponnal. Na, ez a legutóbbi már sikeresebbnek bizonyult.
Szóval Lisa tiszta lett. Amikor mentem érte este a napközibe, elmesélték a sztorit. Azon gondolkodtunk, hogy vajon mi visz arra egy kutyát, hogy belefetrengjen a fekáliába... Azt a tudományos változatot elvetettük, hogy azért teszi mindezt, hogy a vadászatkor a potenciális áldozatot nehogy azzal riassza el, hogy az megérzi a szagát. (hiszen a főtt farhát a kagylótésztával akkor sem ugrik ki a lábasból, ha csak félig főztük azt meg).
Ezen kívül nem jutott semmi más értelmes az eszembe. Egészen ma délutánig, amikor leesett a tantusz...
Szóval az a helyzet, hogy van nekije egy jó barátttya, a neve Mázli. Hasonló méretű qtty mint ő, csak épp fehér színű. Nagyon nagyokat szoktak játszani, imádják egymást. De mostanában valahogy nem futottak össze. Valószínűleg már nagyon hiányzott neki. És talán hallhatta, hogy aki sz@rba lép, annak mázlija lesz...
Hát gondolta, a biztonság kedvijér ő nemcsak belelép, hanem jól bele is fetreng...
Ugyan kellett várnia néhány napot, hogy Mázlija legyen, de ma délelőtt lett nekije.
Íme:https://www.youtube.com/watch?v=sCyy9kdZPq4
