Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse – énekeltük a móccerváltás előtt az ifjúsági dalt. Nos, ugyan a szöveg a kommunyista rencer építését szolgálta – vagy ha azt nem is, mindenesetre a rombolását semmiképp sem – 2008. májusának első napján tényleg tánc köszöntötte a környéken lakókat. Énekszó helyett meg rezesbanda…
Lisával, mint minden reggel, ezúttal is elindultunk reggeli sétánkra. Ugyan szundítottam volna szívesen 9-ig vagy akár 10-ig is munkaszüneti nap lévén, de kuttyal menni kő, ha esik, ha fúj, ha munkanap van, és ha ünnep akkor is.
Nos, tehát május elsején is sétával kezdtük a napot. Bő fél órás kört tettünk meg. Mikor visszaérkeztünk a lakáshoz és beléptünk a kertbe, a ház másik oldalán lévő kis tér felől hirtelen fúvószenekar hangját hallottuk. Úgy döntöttem, megnézem kik produkálják az ébresztőzenét fél 9-kor. Egy egész mazsorett csapatot meg egy szekéren ülő fúvószenekart pillantottunk meg. Gondoltam, közelebb megyek, hogy lássam is az előadást. Csupa pirosba öltözött lányok dobálták a botokat a rezesbanda muzsikájára. Lisa viszont kevésbé volt kíváncsi. Sőt! Ahogy közeledtünk a mazsorettek felé, egyre inkább a biztonságot ígérő kert irányába szeretett volna visszacurikkolni. Én viszont kíváncsi voltam. Úgyhogy kicsit közelebb mentünk azért, hogy aztán balra fordulhassunk és Lisa számára is megfelelő távolságból „élvezhessük” a produkciót. De ilyen távolság nem létezett… A fúvószenekar által kibocsátott zajok ugyanis annyira zavarták szegénykét, hogy a világból kimenekült volna. Az állandóan dobálózó mazsorettek még hagyján, de a rezesbanda teljesen kiborította Lisa-t. Hiába simogattam, nyugtatgattam, menekülni akart. Épp el akartam indulni, hogy a házat megkerülve hátulról megyünk haza, amikor abbahagyták a zenélést, így már Lis ais hajlandó volt az első bejárat felől közelíteni.
A mai nap tehát kiderült, Lisa-t álmatlanság esetén nem fúvós-zenével fogom altatni.
