Úgy egy hónappal ezelőtt, amikor totági barátnémnál tiszteletünket tettük Lisával, mondta, hogy ő is örökbe akar fogadni egy qtyut. Először kicsit hülyén nézhettem rá (nem véletlenül, hiszen van már két kuytája: Ordi, a fakasqtty és Tüsi, aki Tigi lánya, azaz egy staffordshire és egy vizsla keveréke… hehe), s mivel arcomról leríhatott, hogy nem nézem százasnak barátnémet, gyorsan további információkkal is szolgált. Elmondta, hogy állatmenhelyes lapokat nézegetett a minap, amikor ráakadt Angira. Úgy döntött, hogy Anginak nála a helye. Ugyanis elég nagy a valószínűsége, hogy őt senki más nem akarja majd befogadni. Mivel Angi egy háromlábú qtty…
Mint ahogy azt a menhely honlapján is olvasni lehet (www.tappancs.atw.hu): Angi egy elbűvölő,fiatal, tacsikeverék kislány akit az oroszlányi gyepmesteri telepről mentettünk ki még decemberben. Sajnos egyik melső lába teljesen szilánkosra volt már törve, idegek sérültek meg, ezért ezt a lábacskáját amputálni kellett. Most már szépen felépült a műtét után és alig várja már, hogy egy szerető, gondos család tagja lehessen, ahol elfeledtetik vele azt a sok szörnyűséget amiken eddig keresztül kellett mennie. Angiért érdeklődni a megadott elérhetőségeken lehetséges.
Ennyi az idézet. Az egy másik bejegyzés (vagy talán többnek is) tárgya lesz, hogy mekkora dühöt vált ki belőlem, amikor ilyet olvasok. Nem vagyok egy agresszív ember (de legalábbis a tettlegességig utoljára kb. 12 éves koromban jutottam – egy osztálytársam fülbevalója bánta, hogy ledagadtozott… hehe), ám ilyen esetekben saját kezű megtorlásokon szoktam gondolkodni. Hmmm… Pillanatnyilag nem részletezem, hiszen ez itt a meghatottság és az öröm bejegyzése.
Totági barátném tehát úgy döntött, befogadja a másik kettő mellé Angikát is, hogy a kutyu végre jó környezetben, szeretetben, gondoskodásban tengethesse kis életét. Mivel nincs ótója, felajánlottam, elviszem Tatabányára, hogy elhozhassuk Angit. Múlt hétvégén kerítettünk rá sort, hogy megejtsük az utat. Mivel a menhelyes néni (Isten áldja meg az összes embert, aki áldozatos munkájával ezeken a kis kitaszított állatokon próbál segíteni szívvel és lélekkel) azt mondta, hogy Angi pillanatnyilag is 12 kutty között él, így úgy döntöttünk Lisával együtt megyünk a kis háromlábúért.
Lisa nagyon jól bírta az utat, igen ügyesen autózik már. Az első 3-4 alkalommal meg kellett vele vívni, volt, hogy úgy döntött, átveszi a kormányt, néha csak a bal első ablakon szerette volna köszönteni kutty kollégákat. De az is előfordult, hogy úgy döntött, a hátsó ülésen állva utazik… Hiába kajabáltam vele, hogy ülfexikalszik, nem nagyon foglalkozott velem. Egészen az első fékezésig. Próbáltam e lehető legfinomabban fékezni, de az álló kutty ennek ellenére bedőlt az ülések közé… Imígyen igen hamar megtanulta, hogy amikor a zörgő dobozban vagyunk, akkor jobb, ha ül vagy fekszik. És úgy tűnik, szeret autózni, hiszen elég neki egy „hopi” vezényszó és már ugrik is az autóba. (ehhez persze eleinte igencsak hozzásegített az ülésre bedobott jutalomfalat is)
No, visszatérve Angira: tatabányára megérkezvén kb. másfél órát vártunk, mire menhelynéni előkerült… mán öléggé ideges vótam. De Angi egy tünemény kis kutyus volt. Először kissé félénken közelített Ágihoz, de, mint mondta – mi ugyanis Lisával kint várakoztunk – amikor eljöttek, teljesen tisztában volt azzal, hogy költözik. El is búcsúzott menhelynéni férjétől meg néhány kutyától is. Szegényke eléggé riadt volt, amikor beültettük az autóba. Lisával 2 másodperc alatt megismerkedtek, aztán nem is foglalkoztak egymással a kicsivel több mint 1 órás út alatt. Ági beült hátra a két kutya közé. Először Angika elhúzódott. Aztán kis idő múlva ráhajtotta ági lábára kis buksiját. Szegény annyira nyálazott, hogy Áginak teljesen átázott a nadrágja. Aztán hazafelé a bemutatkozási taktikán gondolkodott Ági
. Hogyan, melyik kutyának mutassa be először, melyik kutya hol legyen etc. Aztán amikor megérkeztünk a házuk elé, Ági kiugrott az autóból, beszaladt a kapun és végül bezárta a kutyákat a lakásba. Ezt követően visszajött Angiért, aki olyan ügyesen ugrott ki a kocsiból, mintha meglenne mind a négy lába. Egy pillanatig sem teketóriázott, bekocogott a kapun és körbeszaglászta a kertet. Felmérte új otthonát. Tisztában volt vele, itt lakik majd ezentúl.
